Kerti dal
Kerti dal száll, nyári éjjen át
Elvarázsolt tájak, szép, vad világ.
Rohanó mezők, teli virágokkal
Táncol a szél, a lenyugvó Nappal.
Idővel feltűnik, néhány fényes csillag, s
Dalol a Hold, mert örül, hogy itt vagy.
Aranyló mesevilág, mi végül elénk tárul
Láthatatlan álomkapu mi végül bezárul.
Szabó Zsolt
|
|
|
Petőfi Sándor
Száll a felhő
Száll a felhő, magasan, magasan,
Az én rózsám messze van, messze van.
Száll a felhő nyugatra, nyugatra,
A napnak is arra van az utja.
Szállj, felhő, szállj a rózsám fölébe,
Mondd, hogy oly bús a szivem, miként te.
Szállj te is, nap, a rózsám fölébe.
Mondd, hogy úgy ég a szivem, miként te.
Berence, 1846. szeptember végén
|
|
|