B�R�NYFELF�

Felh�cske megsz�letett egy sz�lcsendes napon. Nagyapja a Zivatar b�szk�n gy�ny�rk�d�tt a kicsi felh�ben. Testv�rei, t�rsai k�r�l�lelt�k, f�lt�n �vt�k a legkisebb sz�lt�l is.
Zavartalan, boldog gyermekkora volt. Megtan�tott�k arra, amit egy Felh�nek illik ismerni �s tudni. J� Felh� volt. Sz�fogad�, engedelmes, seg�t�k�sz, szel�d.

Egyetlen tulajdons�g hi�nyzott bel�le, a b�tors�g. Nagyapja a Zivatar mondta is, hogy ez �gy nem helyes. Nem j�l nevelt�k a sz�l�k, majd � megtan�tja az ifj�t, mert Felh�cske m�r kamaszodott.

- A nevededel kell kezden�nk a tanul�st. Nem Felh�cske vagy m�r, hanem B�R�NYFELH�.

- �rtem nagyapa, �r�l�k az �j nevemnek.

�s�elkekezd�d�tt a tan�t�s,a kis felh�t kem�ny, sp�rtai m�don oktatt�k. Mindig er�sebb, b�szk�bb, b�trabb lett. De a lelke szel�d maradt. Lassan el�rte �t a szerelem.

Boldog volt, mosolygott �s �r�mmel �szott az �gen.

Kedves�vel egyre t�volabb ker�ltek a megszokott �gt�jt�l. Nagy,aszl�yos mez� f�l� �rtek.

Lenn kisz�rad� gabonat�bla �h�tozott egy kis es� ut�n. N�h�ny kal�sz m�g kitartott �s k�rlelni kezdete a Felh�t:

- �nt�zz meg, mert meghalunk, nem lesz keny�r, kifli, zsemle a gyerekeknek. �hen halnak. Seg�ts!�

A felh� gondolkodott, majd �gy sz�lt:�

- Nem akarok� b�tor lenni, nem akarok h�s lenni, nem akarok meghalni.

�lni akart. Szerelmes volt. Lent a mez�n a kal�szok egyre sz�radtak, egyre s�rgultak.�

Egyszerre csak apr� cseppekben el kezdett esni az es�, mindig jobban, langyos, meleg ny�ri z�por. A b�zakal�szok fell�legeztek, �jra �ltek, lengedeztek boldogan az �d�t� sz�lben.

A kis felh� fel�ldozta mag�t, mert elj�tt az �let�ben az a pillanat amikor parancsol� var�zslat ker�ti be a FELH� lelk�t, amelynek nem lehet� nem� engedelmeskedni.

B�R�NYFELH� b�tor volt. �gy maradt meg minden felh� eml�k�ben az �gi t�jakon.�

�