|
Gyermekversek
2007.12.29. 08:04
A Maci csemegéje
Barna gombszemével
a málnásban kutat.
Nagy tappancsával
tör magának utat.
Hosszú hegyes orrán
piroslik a málna,
már régen jóllakott,
de tömi csak, tömi magába.
Szép lassan elcammog
a sűrű akácosba,
mézzel csalogatja
a dúslombú faodva.
Nem bírt ellenállni
a finom csemegének.
Így keverte össze
a málnát és a mézet.
A Mókus és a Sün
Ugrik ide, ugrik oda.
Fák indáin hintázik
Egész napja abból áll,
hogy mindenkivel mókázik.
Süt a Nap, vagy hull a hó:
nem törődik semmivel
Az erdőt járja barátjával,
a kis huncut sünivel.
Együtt szednek makkot
a kerekerdő mélyén.
Elfáradva érnek haza,
ezer csillagfénynél.
A Nyúl
A réten a nyúl az úr
két lábra állva fülel.
Ha neszez a csend
meglapulva bújik el.
A vadász kutyáját
mindig megtréfálja.
Futásközben rácsalja
a legmélyebb szántásra.
Botladozik a Kopó
az öles rögök között.
Ugrándozni próbál,
de majdnem lába törött.
Hasát fogja a nyúl
annyira kacagja.
Így tanulta meg a kutya
a rét a nyúl birodalma!
Az erdők királya
A zöld tisztás közepén
a nyúl harsogva kiáltja.
Én vagyok a legbátrabb
az erdők-mezők királya.
Mosolyog a kis mókus
fenn a tölgyfa odvába.
Huncutkodva játékból
makkal megdobálja.
- Te kis mit ugrálsz
mássz csak le a fáról,
s meglátod mit kapsz majd
az erdők királyától.
Potyogtak a makkok
sűrűn a nagy szájhősre.
Messziről hallatszott
a Róka, ravasz nevetése.
Ki itt az erdők királya?
Üvöltötte a ravaszdi.
Futott is a hős nyúl
azóta sehol nem látni.
Figyeli a kis mókus
a zöld tisztás közepét.
Ha arra sétál a Róka
makk koppan a fején.
Örömében ilyenkor
ugrál, ágról ágra.
Döntsétek el magatok,
hogy ki az erdők királya!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
