Gyomrom jelezve, mardos�n korog,
bens�m �res, sz�d�l�k, a f�ld forog.
Ny�lam csorog, csutk�m mozog,
egy j� eb�dr�l csak �lmodom.
P�nzem nincs, de van m�g rem�nyem,
s ha egyszer majd meg�rem
tal�n lesz majd eb�dem!
Reggelim letudtam �ttermi illattal,
j� darabig be�rem ezzel a tudattal.
S�t�m k�zben �mulva csod�lom,
hogy nem vagyok egyed�l, e sz�tcib�lt vil�gon.
L�tom amint egy valamikor m�g �r,
�vatosan k�r�ln�z, s a szemetesbe ny�l.
Sz�gyenkezve, mintha valamit�l f�lne,
b�r l�tni rajta p�nzt senkit�l sem k�rne!
De ni csak mi t�rt�nik:
az idegen arca �r�mt�l f�nylik.
Nagydarab kenyeret emel a magasba,
int, gyere ne egyek magamba!
Le�l�nk n�m�n egy elhagyott padra,
csapi vizet iszunk minden falatra.
Sz�raz a keny�r, �llott az �ze,
�rz�dik rajta a kont�ner b�ze.
Vend�gl�t�m boldog, � is nagyokat nyel,
arra gondolok, mit eszik majd reggel.
�jdons�lt t�rsam, felemelte fej�t,
majd r�m n�zett, �s besz�lt, csak besz�lt:
Valamikor nem is olyan r�gen,
amikor a munk�t megfizett�k, s nem volt az sz�gyen,
volt otthonom, bar�tom,
becs�letem, p�nzem �s csal�dom.
Olcs� kocsm�kban leltem mened�ket,
s a rossz borokban �brednek rem�nyek.
Kezdem m�r megszokni a k�z�nyt,
a bar�t elfordult, ma m�r nem is k�sz�n.
Arcizma sem rezd�lt, egyfolyt�ban besz�lt,
nem okolt senkit, �ldatlan sors��rt.
A megal�zotts�g a f�jdalom�rzet,
egy sz�v a sok k�z�l, amely ezer sebb�l v�rzett.
Kicsivel k�s�bb, er�t vett mag�n,
fel�llt, s elballagott, be nem l�tott �tj�n...
Elmerengve szomor�an n�ztem ut�na,
tal�n az Isten, egyszer majd meg�ldja...